2013. július 15., hétfő

Jávorkút - Kecskeláb rét - Sugaró - Rejtek - Hollóstető - Bükkszentkereszt (2013.07.14.)

A túra hossza kb. 12 km, a szintkülönbség kb. 200 m.


Mivel tegnap a család legkisebb tagjával (unokaöcsémmel) mentünk fel Jávorkútra, ezért úgy döntöttem, hogy a visszafele utat gyalogszerrel teszem meg. Ezen az úton ráadásul szinte csak lefelé kell menni, így egészen gyorsan 3,5 óra alatt letudtam.


Jávorkútról a kék-zöld jelzésen indulunk a fennsíkon dél felé. A Nagy kőris oldalán kissé felkapaszkodva, 1,5 km megtétele után jutunk a sárga kereszt jelzéshez.


A jelzést követve vágunk át a gyönyörű, töbrökkel, víznyelőkkel tarkított Kecskeláb réten. Innen fiatal fenyőerdőn, telepített erdőn keresztül visz az út a Sugaróig. 


A Sugaró -egy Bükkről írt könyvben meseszépnek titulált Sugaró- minden jellegzetességét mutatja a fennsíki réteknek, és valóban meseszép. Gyönyörű fenyves veszi körül, a fenyőfák a rét egy részét is elfoglalják. A Sugarót elhagyva a Nagy-dél oldalában ereszkedünk le a fennsíkról. Eredeti tervem szerint itt áttértem volna a zöld kerékpáros útra, ezt azoban a jelzések teljes hiánya miatt elvétettem, bár erősen gyanítottam, melyik úton kellene letérnem.  Így a sárga kereszt jelzésen értem el a műutat, majd a sárga jelzésen balra fordulva jutottam Hollóstetőre.
A menetrend szerinti buszjáratra kb. 40 percet kellett volna várni, így plusz kihívásként rádobtam a túrára még 3 km-t, és a sárga jelzét követve tértem vissza Bükkszentekeresztre - pontosan egy időben érkezve a busszal.

2013. július 14., vasárnap

Bükkszentkereszt - Fehérkő-lápa - Hegyes rét - Kaán Károly forrás - Áfonyás rét - Bükkszentkereszt (2013.07.13.)

A túra hossza kb. 10 km, a szintkülönbség hozzávetőleg 130 m, és az első fele megegyezik a korábban többször megtett, Fehérkőlápáig vezető útvonallal.


A Fehérkőlápai túristaháztól -a linkelt túra útvonalával megegyezően- a piros-zöld jelzésen indulunk, azonban a Hegyes réten nem követjük észak felé a jelzést, hanem az itt csatlakozó, kék kereszttel jelzett, Bükkszentlászlóra vezető, un. Kohász úton haladunk kb. 500 m-t. Az út mellett balra egy ismeretlen katona emlékére állított sírhely található, mi viszont jobbra térünk le a jelzett útról. 


A régi kék jelzésen -ma jelzetlen úton- elegyes erdőben haladunk nagyjából szintben, illetve kissé a Nagy-hegy északi oldalán felfelé kapaszkodva. Több jelzetlen út indul jobbra, ezeken Fehérkőlápára lehet visszajutni. Kb. 1 km után jobbra meredek hegyoldal vezet le a patakvölgybe. Itt egy rövid, kb. 50 m-es szakaszon keskeny ösvényen haladunk, illetve út nélkül vágunk át az edőn, így jutunk két patakmeder "Y" alakú összefolyásához.


A festői szépségű szurdokvölgyben átkapaszkodunk a patakmeder túloldalára, ahol széles, szintén jelzetlen dűlőúton folytatjuk utunk jobbra fordulva. Vigyázat, ne keljünk át a rönkhídon! Mi itt ugyanis kissé eltévedtünk, és a hídon átkelve,a fakitermelők gépei által felszántott, kissé nehezen járható úton indultunk el.


A dűlőúton tehát mintegy 200  m után érjük el a Kaán Károly forrásnál emelt emlékművet és itt található pihenőt. Innen további 200 m-t haladva, közben balra egy jelzetlen útra rátérve csatlakozunk vissza az Áfonyás rétnél a piros jelzésű túristaútra. Ezen, vagy az ebből leágazó sárga kerékpáros úton jutunk vissza Bükkszentkeresztre, ahol a falu határában az alábbi, gyönyörű kilátás fogad:


2013. július 12., péntek

Hollóstető - Hollós völgy - Lusta völgy - Nagy-dél - Hollóstető (2013.07.12.)

A túra hossza kb. 10 km, a szintkülönbség kb. 300 m.


A hollóstetői hegyi kempingtől indulva a műútról balra kanyarudunk a piros-sárga jelzésen.


Kb. 500 m után ágazik el a sárga jelzés jobbra, Bükkszentkereszt felé. Innen az út merdeken visz lefelé a Hollós völgyben a régi bobpálya nyomvonalán.


Nagyjából 1 km megtétele után elérjük a Lillafüredre vezető műutat, majd kb. 300 m után a piros jelzés jobbra letér az útról, mi azonban továbbhaladtunk rajta elkerülendő a még nagyobb szintvesztést.


Egy jobbra ívelő hajtűkanyarban érjük el a kék jelzést, amin továbbhaladva utunkat a Lusta völgyben folytatjuk. A völgy bejárata a túra legmélyebb pontja, innen kb. 3 km-en emelkedünk 300 m-t. Igazán nagy kaptató nincsen, általában lassan, de biztosan halad az út felfelé - én ezt szoktam alattomosnak hívni. :)
A kék négyszög jelzést elérve balra térünk le, és innen ereszkedünk le a Nagy dél oldalában a fennsíkról vissza Hollóstetőig. A mai túra egyik célja az út ezen szakaszán található gombászó helyek végigjárása volt-az eredmény pedig:


2011. március 14., hétfő

Hereg-rét - Borz-kút - Malom-hegy - Toldi-bérc - Vörös-kő forrás - Toldi bérc - Lambot - Lök bérc - Imó forrás - Fekete-len forrás - Hereg-rét (2011.03.13.)





A túra a 2010.07.27-én megtett kirándulás variációja, a szintkülönbség kb. 200 m, a két túra hosszú nagyjából megegyezik.



A Hereg-rétről a Vörös-kő alsó forrásig azonos útvonalon haladunk. A fenti kép a Fekete-len hegy északi oldalán készült, ahol éppen fakitermelés folyt; mivel a fák rügyei még nem pattantak ki, ráadásul a közvetlenül az út mellett levő részt kiirtották, jól láthatóvá vált a Tar-kő (balra) és a Három-kő (jobbra) letörése.

Sajnos, az időszakos források egyike sem volt aktív, az Imóig fel sem kapaszkodtunk, mivel a patakmeder is teljesen száraz volt. A korábban leírt útvonalról a Vörös-kő forrásnál térünk le, ahonnan visszakapaszkodunk a Toldi bérc nyugati oldalán, majd visszatérünk egészen a zöld jelzésig (zöld szaggatott vonal). 



A zöld jelzésen déli irányban haladunk mintegy 2 km-t a Lambot és Lambot hegyese gerincén, majd a Lök bércen ereszkedünk le a völgybe (zöld folytonos vonal). Innen a túraútvonal megegyezik a korábban leírttal.

2011. március 13., vasárnap

Bükkszentkereszt - Lófő tisztás - Kőlyuk-galya - Galya-árnyék - Lófő tisztás - Bükkszentkereszt (2011.03.12.)



A túra hossza: 5 km, a szintkülönbség: 150 m.

Bükkszentkereszt déli részéről indulunk el, a Dorongosi út végéről, ahonnan a IV. Béla emlékműnél kanyarodunk jobbra a Lófő tisztásra.


Kellemesen ereszkedő úton jutunk el a fenyőerdőbe, majd onnan ismét a tisztáson folytatjuk utunkat.




Az Őr-hegy keleti oldala mellett elhaladva térünk rá balra a zöld jelzésre, ahol 1,5 km-es úton felkapaszkodunk a Kőlyuk-galyára.



A hóolvadáskor tett túra egyik kellemes "mellékhatása" volt a hóvirágok sokasága, amik éppen kidugták bimbóikat az avar alól, de nem kevés már ki is nyílt.


A hegycsúcs alatt közvetlenül balra fordulunk, és a zöld háromszög jelzésen érjük el a 720 m magas Kőlyuk-galya tetejét.



A csúcsról tiszta időben szép kilátás nyílik keleti irányban Kisgyőr felé. Sajnos, amikor mi jártunk itt, párás idő volt, így éppen csak hogy látható volt a völgy a faluval. Innen elvileg északkeleti irányban vezet egy  jelzetlen ösvény, amit mi nem találtunk meg... ezért először a gerincen haladtunk tovább délkeleti irányban, majd egy lapos, sziklás katlan érintése után leereszkedtünk a hegy északi oldalán.





Ez pedig a korábbi kisgyőri lőtér negatív hatása... egy fel nem robbant -talán nem is éles?- lövedék. :( Sajnos, mi a környéken nem egyszer találtunk ilyesmit, volt, hogy be is jelentettük az önkormányzatnál, de semmi intézkedés nem történt, 1 év múlva a "gránát" ugyanott hevert.


Kb. 300-400 m ereszkedés után -amit mi végülis nem az ösvényen, hanem a hegyoldalban, út nélkül tettünk meg- egy szintben haladó erdészeti utat érünk el. 


És íme a hóolvadás túra szempontjából negatív hatása: a hegyről patakokban lefolyó, néhol tavakká duzzadó víz. 
 
A dűlőúton balra indulva, kb. 1 km után érjük el a zöld jelzést, amin visszajutunk a Lófő tisztásra. Innen pedig a kék jelzésen északi irányban haladva Bükkszentkeresztre.

2010. július 30., péntek

Répáshuta - Pokol-völgy - Pazsag-völgy - Hór-völgy - Tebe-rét - Balla-völgy - Répáshuta (2010.07.30.)



A túra 10 km hosszú, a szintkülönbség 220 m.


Répáshutáról, a Balla-völgy bejáratától indulunk. Először kelet-nyugati irányban keresztül sétálunk a falun, kb. 1,5 km hosszan, a zöld négyzet jelzést követve. Az utolsó 700-800 m-es szakaszon, ahol a falu elkeskenyedik, az út erősen emelkedni kezd. A település szélén balra felkanyarodunk a jelzetlen földúton a bérc irányában, majd egy kis hegyi ösvényen leereszkedünk a tőlünk balra található Pokol-völgybe.


Mi a forrásnál értük el a völgy alját és egyben a jelzetlen földutat.


Innentől a bükkösben és helyenként a bővizű patak medrében haladó út igen vadregényessé vált, ahogy fokozatosan ereszkedtünk lefelé a völgyben.


Balra a hegyoldalban találtunk egy térkép által nem jelzett, korábban valószínűleg feltárt, de mára már ismét betemetődött víznyelőt.
Kb. 700 m-es ereszkedő szakasz után érjük el a Pazsag-völgyet, ahol balra kanyarodunk a jelzetlen dűlőútra. Itt, csakúgy, mint a Pokol-völgyben, bővizű patak kísérte utunkat... ahogy a fotókat nézegettem, szinte csak a csobogókat, kisebb és nagyobb (néhol akár több méteres!) vízeséseket, zubogó patakokat fényképeztem. Az egész úton szinte végig hegyi patakok mellett haladtunk, sok helyen láttunk a hegy oldalából fakadó karsztvizet, olyan helyen is, ahol a térkép nem is jelölte. Az idén nemigen panaszkodhatunk elapadt forrásokra, kiszáradt patakmedrekre...



A Pazsag-völgyben 3 km-t haladva lefelé (közben keresztezzük a Katalin-völgyön át Répáshutára tartó sárga jelzést) a most szintén bővizű Hór-patak által kivájt, festői szépségű Hór-völgy középső szakaszához érünk. Itt balra fordulunk, és a kék-piros jelzésen haladunk tovább felfelé a völgyben. Kb. 500 m megtétele után döbbenetes látvány fogadott - ilyennek a Hór-völgyet még nem láttuk: egy helyen, ahol a völgy kiszélesedik, egy lápos rétet pillantottunk meg, ahol szinte Gyilkos-tó szerűvé terül szét a patak, majd egy kb. 2 méter (!) magas vízeséssel lezuhanva robog tovább... itt akkora volt korábban a sodra, hogy öles, kivágott és gúlába rakott fenyőtörzseket sodort magával. Íme:



A víz mellett egyébként szitakötők ezrei repkedtek, és ami a túrázó számára inkább bosszúság, mint öröm, itt is és sok helyen hatalmasra burjánzott az egynyári növényzet.


További 500 m megtétele után érünk a Tebe-rétre, ahol régebben a korábbi kisvasúti rakodó volt, illetve itt legeltették állataikat a répáshutai gazdák. Ma a rétet kaszálónak használják, ottjártunkkor éppen a szénabálákat szállították el.


A Tebe-rétnél kanyarodunk balra a kék négyzet jelzésre, és 3 km enyhe emelkedő után, a Balla-völgyben felsétálva érünk vissza Répáshutára.


A túra után a Vadász Bisztró nevű, sok helyi specialitást kínáló étteremben vacsoráztunk, ahol szállást is kínálnak a faluba látogatóknak.

2010. július 29., csütörtök

Bánkút, Bálvány, Faktor-rét, Lillafüredi pisztrángtelep (2010.07.29.)




Bánkút kb. 900 m tengerszint feletti magasságban, a Kis- és Nagy-fennsík (Bükk-fennsík) találkozásánál fekszik. Nem település, hanem a bükki túrázás legnagyobb központja, számtalan turistaút indul innen. Itt található továbbá a Fehér Sas Panzió és Étterem (a néhai, hányatott sorsú Bánkúti Turistaház, melynek helyzete végül a közelmúltban megnyugtatóan rendeződött), a Bánkúti Síklub központja és Síháza (amely nemcsak pihenőház, de már egy étteremnek is otthont ad) és Magyarország legnagyobb sípályarendszere. Vízhez az épületek a Bán-kútból jutnak, ami nagy kincs a fennsíkon. A gyönyörű környezet és a hegyvidéki éghajlat minden évszakban számos látogatót vonz... illetve vonzana, mert autóval feljutni egyre vakmerőbb vállalkozás a Garadna völgyéből felvezető út gyalázatos állapota miatt (de erről majd a másik blogban...)

Szóval ma csak egy kisebb, néhány kilométeres sétát tettünk, talán nem is volt  ez túra... a szintkülönbség sem volt több 100 m-nél. Először Bánkútról indulva a zöld kereszt jelzésen, minimális emelkedő és kb. 1 km-es gyaloglás után felértünk a Bálványra, mely a Bükk második legmagasabb pontja, 956 m tengerszint feletti magasságban. A legmagasabb Istállós-kő csupán 2 m-rel van magasabban. A Bálvány tetején viszont kilátó található... sajnos életveszélyesnek minősített állapotban. Az alsó kilátószint fa padlózata korhadt, sőt egy helyen le is szakadt... felmerül a kérdés, egy ilyen népszerű helyen, vajon miért hagyják ezt így (majd erről is a másik blogban írom le bővebben a véleményem)... A figyelmeztető tábla ellenére mi azért felmentünk... egészen a felső szintig, ahonnan három panorámaképet is készítettem. (A másik kettő olyan nagy, hogy ide nem lehet feltölteni.)

nyugat - észak-nyugati irányban készült kép a Kékestetővel, Mátrával



 Bánkútra visszatérve délre indultunk a kb. 1,5 km-re található Faktor rétre. Bánkútról több, kellemes, viszonylag kisebb szintkülönbségű, néhány kilométeres séta tehető a fennsík gyönyörű rétjein, ligetes és sűrűbb erdeiben. Innen számos jelzett turista- és sífutó-, valamint kerékpáros út is indul, úgyhogy kevésbé gyakorlott túrázók is bátran válogathatnak a lehetőségek közül, eltévedni nemigen lehet.


A Faktor réten található az un. Faktor-réti madonna, ahol korábban az erdei munkások, favágók, szénégetők gyűltek össze imát mondani, ezért a kis Mária képet védőszentjüknek, védelmezőjüknek tekintették. Nekünk egy kedves családi emlék is fűződik a helyhez: pár éve elhunyt, idős, Bükkjáró rokonunknak állítottak itt kicsi, de annál meghatóbb emléktáblát barátai, turista társai.


Bánkútról hazafelé útba ejtettük a Lillafüredi pisztrángtelepet, mely a Garadna völgyében, Ómassától mintegy 4 km-re található.


A telepet 1932-ben létesítették a Margit forrás vízének felduzzasztásával, illetve medencék létrehozásával. Ma már csak itt tenyésztik hazánkban nagyobb mennyiségben a Kárpát-medencében őshonos sebes pisztrángot és más rokon fajokat. A telepen a fogyasztásra történő nevelés és értékesítés mellett komoly nemesítői munka is folyik, és génbankként is komoly feladatot lát el a pisztráng fajok génállományának megőrzésében.



A telepen május 1-től szeptember 30-ig "Erdei halsütöde" üzemel, ahol frissen kifogott és sütött vagy különleges fűszerezésű pácban érlelt és bükkfán füstölt pisztrángot fogyaszthatunk. Sőt mostanában grill csütörtököt is tartanak! Érdemes megkóstolni, mert egészen különleges ízű hal, akár a füstölt, akár frissen sütött változatát választjuk. Nekünk nagyon ízlett most is. :)